VVV - Vendégem Vagy Vacsorára 5/2 Beszámoló

Hmm, nem is tudom hol kezdjem a beszámolót.

Mondjuk ott, hogy felidézem, milyen üzeneteket küldött I, a házigazda, a 28 éves egyedül élő, konyháját eddig nem használó férfiember:

Két hónappal a vacsora előtt: "Tartozom nektek egy vallomással: Minap volt egy álmom, részletgazdag, én voltam soron vvv-ileg, lefagytam, eltelt a nap, aztán érkezett M, majd szép lassan mindenki, és kb. két dl pálinkán kívül az égadta egy világon semmivel sem tudtalak megkínálni titeket. Kaja nem készült, mély megvetés mindenkitől. Senkinek sem kívánom, rémálom volt a javából. Mit mond erre az álmoskönyv?"

Négy nappal a vacsora előtt: "se lábszárpöri, se palacsinta nem készül, ellenben még azt sem tudom, hogy mi igen, csak meg ne valósuljon az álmom!!!"

Három nappal a vacsora előtt: "Tegnap volt egy kicsi szerzői válságom, de azt hiszem most már látom a fényt az alagút végén a menüsor tekintetében.."

"na de gyerekek-most végeztem a fő-nagy bevásárlással, hát a hűtőm szerintem nem tudja mi van....degesz...egy leheletnyit feljebb is vettem a szabályozót
ha jók lesztek, holnap jön a menüsor. egyetlen technikai kérdés: gombafronton van a társaságban finnyás? és diétás? és vega? és lisztérzékeny? és laktózérzékeny? és bulémiás? és cukros? és.....(ezt a figyelmességet!!!)
őrület határáról..." (igen tudom, itt kellett volna megemlítenem a majonézt...:)

Két nappal a vacsora előtt: "a menüsor beizzítva, de még kicsit várnotok kell" "persze természetesen nálunk is ma van/volt a hajtás, ezután rohanok haza takarítani :)"


Szóval, ennyi izgalom után megkaptuk a menüsort és eljött az este. Ahogy az már a menüből kitalálható volt, a Szomszédok teleregény köré épült az este, amelynek komoly előtörténete van a társaságban, Komlós Jucival, Bőhm bácsival, Csibével és a teleregény minden kis mókás elemével együtt. Valaha mindannyian Mesesajttól és Mókus csokitól maszatos szájjal néztük kéthetente csütörtökön a Szomszédokat, amikor még mit sem sejthettünk arról, hogy három másik városban tv-ző kispajtásunkkal 15-20 év múlva majd fejből fogunk idézgetni a remekműből, és valami internet nevű dolgon keresztül nézzük majd vissza a részleteket meg miegymást...:)

Szóval, már-már azt hittük, hogy I karba tett kézzel fog várni minket, hiszen végtelen lelki nyugalommal adott helyzetjelentést itt nálam, kommentben:

"Bőhm kicsit lepihen - nem bírja már a strapát úgy, mint fiatalkorában (délelőtt itt volt Lenke néni segíteni az előkészületekben, de a lába nem bírta sokáig, 90évesen nem is csoda, így lefektettem)
Taki bácsi is volt itt, hozta az italokat, kértem, hogyha lesz a közért fele fuvar, vásárolja már be a szükségeseket
úgy tűnik, kezd minden összeállni
Délután várom a kis Julcsit, segít a köret elkészítésében
Hölgyvendégeimnek üzenem, hogy a Gábor-Júlia stúdió a mai napon ingyen készíti el a frizurájukat, talán még belefér az időbe!
szurkoljatok, hogy a lift ne romoljon el, mint a sorozat idején.
Este 7kor!"

Ez a kedves-nyugodt helyzetjelentés azonban csak álca volt, I sem úszta meg az estét idegeskedés, feszültség nélkül, amit mi sem jelez jobban, mint az a kedves megjegyzés, ami a borospoharakra tett ártatlan vicces megjegyzés után hangzott el, mármár csitris kényeskedésbe hajló hangnemben: "jól van, akkor vonjál le pontot, ba...us". Pedig ha tudta volna, mi minden másért fogunk levonni pontot:):):)

Rövidre zárva a történetet, el kell mesélnem, hogy új férfitípust van szerencsém az ismeretségi körömben köszönteni, mégpedig azt a különleges típust, aki muffint süt. Nem viccelek, muffint süt!! És ezzel még nem is számoltam be a csodaszépen tálalt előételről, ami ránézésre simán lehetett volna hidegkonyhai cégtől rendelt cucc is. Sajnálom azonban, hogy nem örökítettük meg A arcát, amikor tudatosult benne, hogy I főétele konkrétan gyakorlatilag ugyanaz, mint amit ő tervezett az egy hét múlva esedékes vacsoráján. A szó is bennakadt Miss Levendernél, és csak nézett szegény mint lufiárus a nyílzáporban:) Azért én remélem, hogy szokás szerint vak bányalovak elszántságával megy neki a hétvégének és brillírozni fog.

Aztán volt még sok finom itóka, francia borok, bacardi, a végén már minden mindegy alapon valami ananászos pálinka és természetesen hahotázás. Ja, és hát nem tudom ki emlékszik a Jóbarátokból arra a részre, amikor Ross megpróbálja összeírni az USA államait, hát örömmel jelentem, hogy nekünk is majdnem sikerült. Ahogy éppen azt vitattuk, mennyire jogos azt mondani, hogy az amerikaiak buták, a jólismert példával élve, hogy sokszor nem tudják mi a különbség Budapest és Bukarest között, akkor erre jött a válasz, hogy na jó, mi sem tudjuk az ő államaikat, és akkor elindult egy össznépi brainstorming, előkerült a papír, ceruza és már körmöltük is a tagállamokat, ha jól emlékszem 47-et hoztunk össze, a többit meg a lenti videon hallgattuk meg:):) De hogy szegény M hogy bír minden ilyen kilengős VVV vacsora után korareggel 3 órát zakatolni a vonaton?!!! Pedig mi, többiek a szokásosnál lényegesen mattabb fényt szórunk mikro és makrokozmikusan még napokig... hogy úgy mondjam.




(Wowh, azt hittem, hogy csak úgy, félmaxosan tűnt rém gyorsnak, de azért még most is eléggé pörög a nyelve a kiskrampónak...)

Folyt köv a receptekkel..