Polo és Néró

A múltkor (újra) elbénáztam az eperzselés projektet , szegény Ízbolygónk meg bánatos lett, hogy pont az ő receptjével nem jártam sikerrel, ezért szerettem volna kárpótolni és felsorakoztatni néhány kipróbált receptjét, mint amilyen az alábbi keksz, ami annyira finom és omlós, hogy legszívesebben naponta készíteném. És bár a többi recept újbóli publikálásától egyelőre kép hiányában eltekintenék, talán a Pötty-ös háttér kárpótolhatja a kolleginát..:)

Hozzávalók:
25 dkg liszt
5 dkg kakaópor
25 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
4 cs vaníliás cukor
1 tojássárga
2 tojás

1. A lisztet elkeverjük a kakaóporral. A vajat a cukrokkal felhabosítjuk, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, végül hozzákeverjük a kakaóporos lisztet.
2. A masszát folpackra helyezzük, hasábbá formáljuk, becsomagoljuk és hűtőbe tesszük. Néhány óra múlva előmelegítjük a sütőt 170 fokra, kivesszük a hűtőből a masszát, fél cm széles korongokat vágunk, ha kell kicsit még kézzel formáljuk, és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük.
3. 12 perc alatt készre sütjük. Lekvárral összeragasztunk két korongot, esetleg csokibamártjuk.

Testvéremnek - Langalló

Na figyelj Z! Az a helyzet, hogy nem megy ki a fejemből az a legutóbbi hétvége, amit Balatonfüreden töltöttünk, nem is tudjuk már hányadikat, de hogy talán az utolsó ilyen panziósat, az biztos. Nem is tudnám megmondani, melyik volt a jobb, amikor két éve a foci vb döntőjét néztük ott együtt, amikor Anyáékkal együtt a Vitorlásban csörögtünk, vagy amikor a pizzagolyókat nyomtuk az arcunkba és közben Megasztárt néztünk, nehéz megmondani. Hogy melyik a kedvenc helyünk, azt sem tudnám megmondani, Apa munkahelyi üdülője, a Kisfaludy strand, vagy esetleg a Mészöly utca, a Móló, vagy a Vitorlás melletti híd, ahonnan gyönyörű a kilátás.. Ezt sem tudom, de azt tudom, hogy Ti is nagyon megszerettétek ezt a várost, hogy az ország legszebb útjának tartod a Veszprémből Füredre tartó utat, és hogy mióta megmutattuk nektek, akárhányszor volt dolgod arrafele, mindig felugrottál a kedvenc telkünkre, tudod, ami valószínűleg sosem lesz a miénk, ott fent a csopaki domboldalban! Azt is tudom, hogy szívből drukkoltok nekünk, hogy sikerüljön az álmunk, és legközelebb már ne kelljen panzióban aludnunk, hanem a saját füredi házunkban süssek Nektek olivás kenyeret, meg olivás pizzagolyót, meg mindenféle finomságot....Szóval nem megy ki a fejemből ez a múltkori hétvége, amikor mi is megnézhettük végre az öcs-i űrtávközlési központot, az Interszputnyikot:) Tudod, van az úgy, hogy napok, hetek összefolynak, egy-két percre meg olyan élesen emlékszünk, hogy még az illatokat, színeket is pontosan fel tudnánk idézni. Hát nekem az a kajálás, ott Vigántpetend, Taliándörögd és Öcs között, az egy olyan. Ott, annál a talponállónál, ahol annyit nevettünk. Nagyjából annyit, mint szilveszter este Salzburgban a buszon, mint tavaly nyáron Provence-ban, abban a pici étteremben, 2 vagy 3 éve Bécsben, karácsony előtt, mikor jatziztunk és valami kandikamerás műsort néztünk, vagy januárban Söldenben első este, mikor s..gen csúsztatok L-val a lesimított pályán!

És most költöztök, nem is akárhova, Svájcba! Pont oda, ahova kiskorod óta vágysz, ami a Top Secret füzetedben is benne volt már, közvetlenül a bunker-rajzok mellett:) Nem tudom, hány embernek van Top Secret füzete, és hány embernek sikerül úgy az élete, hogy valóra válnak az álmai, nem hiszem, hogy sokaknak, de mi valahol úton vagyunk, Ti Svájccal, mi Füreddel és szerintem ez fantasztikus! Úgyhogy hajrá, hajrá, érezzétek magatokat nagyon jól! Aztán majd folytatjuk ott, itthon és bárhol, ahol találkozunk! Addig csak „rázd a rongyot és sikálj, ne a rock’n roll-ra sántikálj, papapapap,…”:) Lényeg, hogy legyen garázs és vaku, hogy még mindig kívülről fújjuk az Ikrek és az Amerikába jöttem legjobb szövegeit álmunkból felébresztve is!:) Hát érezzétek nagyon jól magatokat, hamarabb ott leszünk, mint hinnétek:)!

És hogy miért itt írom ezt az egészet? Mert ez a recept itt most Nektek szól, hogy ha valami hazaira vágytok, és eszetekbe jut ez a hétvége, akkor Ti is reprodukálni tudjátok.. L megevett két nap alatt egy egész tepsivel, úgyhogy szerintem Nektek is le fog csúszni… Töki pompos vagy langalló, egyre megy.. Az biztos, hogy valami olyasmi, mint ott, abban a talponállóban, Vigántpetend, Taliándörögd és Öcs között 2008 áprilisában!

Hozzávalók:
Tésztához:

fél kg liszt
1 lapos evőkanál só
fél evőkanál szárított oregáno
frissen őrölt fekete bors
1 tasak szárított élesztő
1 teáskanál cukor
3 dl langyos víz
3 evőkanál olívaolaj

Tetejére:
1,5-2 dl tejföl
15 dkg sonka apróra vágva/reszelve
15 dkg császárszalonna darabokra vágva
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
20 dkg trappista sajt reszelve

1. A tésztához szükséges alapanyagokat a fenti sorrendben egy nagy tálba öntjük, kicsit kézzel összegyúrjuk, majd dagasztókarokkal ellátott robotgéppel hólyagosan simára dagasztjuk.
2. Letakarjuk és kb. 45-60 perc alatt meleg helyen duplájára kelesztjük.
3. Előmelegítjük a sütőt 220 fokra.
4. A tésztát kinyújtjuk, akkorára, amekkora a tepsi, rátesszük a tepsire, megkenjük bőven a tejföllel, egyenletesen eloszlatjuk rajta a hagymát, szalonnát, sonkát és végül bőségesen megszórjuk reszelt sajttal. 20-30 perc alatt készre sütjük.

Aloplop!

(Anya, Apa, köszi a segítséget!)

Citromkrémes torta

Mióta megvan a kicsi, mindössze 17 cm átmérőjű tortaformám, nem is használtam a régi nagyot. Kettőnknek bőven, de tényleg bőven elég ez a kicsi. Ekkora formában készült az alábbi torta is, egy mostanában gyakran kezembe kerülő receptkönyv alapján.

Hozzávalók 17 cm-es tortaformához:
Kakaós alaptészta:
71 g liszt
18 g kakaópor
53 g vaj
18 g darált mandula
35 g cukor
1 tojás

Citromkrém:
3 tojás
1 tojássárgája
14,5 dkg cukor
10 dkg habtejszín, kemény habbá verve
1,5 citrom reszelt héja és leve

1. A tészta hozzávalóit egy tálba mérjük és simára keverjük, majd kivajazott tortaformába helyezzük, egyenletesen eloszlatjuk és ha kész, fél órán át letakarva hideg helyen tartjuk.
2. Előmelegítjük a sütőt 200 fokra, a tésztát megszúrkáljuk villával, sütőpapírt helyezünk rá, erre rádobálunk 1 marék szárazbabot, hogy lenyomja a papírt, és így sütés közben ne puffadjon fel a tészta. 12-15 percig sütjük, majd eltávolítjuk a babot és a sütőpapírt és további 10 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni, de nem vesszük le a tortaforma oldalát, mert még folytatódik a művelet.
3. A sütőt 150 fokra állítjuk. A citromkrémhez habosra verjük a tojásokat és a cukrot, hozzáadjuk a citrom héját és levét, majd óvatosan hozzákeverjük a kemény habbá vert tejszínt. A kihűlt tortatésztára öntjük ezt a masszát és 50 percig sütjük.
4. Ha kihűlt, csokiforgáccsal szórjuk meg.

Forrás: Schokolade - Über 100 köstliche neue Ideen

Epres-fahéjas torta

Eper és zselatin nekem együtt nem megy. Ha elgyengülnék és mégis megpróbálnám a jövőben e kettőst egy közös cél érdekében használni, feljogosítok mindenkit, hogy akár hangos szóval, vagy erőszakkal távolítson el a konyha nevű helyiségből, mert még egy csalódást e téren nem szeretnék átélni. Ízbolygó málnazselés szaloncukor-projektje másodszor fuccsolt be a fenti páros összeférhetetlensége miatt, azt hiszem, több esélyt már nem tudok adni nekik. Még szerencse, hogy nem áldoztam fel a kiolvasztott összes epret e célra!

Kárpótlásul elkészítettem ezt a régen - az eper feláldozására még meg nem érett téli napokon - kinézett édességet a Good Food magazinból. Eddig ez a könyvecske még nem okozott csalódást, bármit próbáltam, minden tökéletes volt, ahogy ez az isteni finom torta is!

Hozzávalók 17 cm átmérőjű tortaformához:
133 gr cukor
133 gr puha vaj
133 gr darált mandula
125 gr liszt
2 tk sütőpor
1 tojás
1 tojás sárgája
1 tk fahéj
30-40 dkg eper

1. Az epret felszeleteljük, a tortaformát kivajazzuk, a sütőt 180 fokra előmelegítjük.

2. Robotgéppel összedolgozzuk az eper kivételével a hozzávalókat. A keverék felét egyenletesen eloszlatjuk a tortaformában, rádobáljuk az eperszeleteket, végül a maradék tésztát is ráhelyezzük és 50-60 percig sütjük. Ha a vége felé túlzottan barnulna, fedjük le alufóliával. Akkor jó, ha a torta megemelkedett és sötét aranybarna színe van. Ha kihűlt, porcukorral meghintjük.

Banánkrém csokilapokkal

Sokféle banános krémes nyalánkság szerepelt mostanában a gasztroblogokon, így én most nem is a banánkrémre helyezném a hangsúlyt, hanem a csokilapokra. Hogy ebben mi a nóvum? Hát az hogy én magam készítettem a csokilapocskákat. Miért? Mert ha valaki bonbongyárat működtet otthon, akkor tudja nagyon jól, hogy a csokibevonás titka a sok csoki, így mindenféle golyók alkotása után általában jócskán marad olvasztott étcsoki, ami már kevés további bonbonokhoz, de mégis sok ahhoz, hogy nagyvonalúan otthagyjuk és esetleg a mosogató martalékává tegyük. És itt jön az ideja: csináljunk belőle vékonyka csokilapokat!

Fogjunk egy vágódeszkát, vonjuk be alufóliával, majd kenjük rá egyenletesen a maradék csokit, tegyük gyorsan hűtőbe, majd rövid idő múlva, ha megdermedt, vegyük ki, és daraboljuk igény szerint. A csoki szépen elválik az alufóliától és könnyedén vágható, csak gyorsan kell dolgozni, mert hamar megolvad és akkor kezdhetjük megint a dermesztést. Természetesen simán, késsel is vághatunk formákat belőle, én most kiszúróformákkal operáltam, és rém boldog voltam a sikertől.:) A formák kivágása után megmaradt sallangokat pedig egyszerűen beledobálhatjuk a krémes desszertbe, fagyiba. Így már majdnem olyan, mint egy finom, ropogós csokis Vienetta! Szerintem klassz:)

Mellesleg a banánkrém így készült:

Hozzávalók:

3 banán

4 dl habtejszín

4 dkg cukor

pár csepp vanília esszencia

fél citrom leve

A banánt villával széttördeljük, pépesítjük. A tejszínt a cukorral felverjük, majd óvatosan hozzákeverjük a banánpépet, a vanília esszenciát és a citromlevet. Hűtőbe tesszük tálalásig.

Ötletadó: Az édességek nagykönyve - 1000 recept

Eperkrémleves

Evéslogisztikai szempontból két fő embertípust különböztethetünk meg: a legjobb falatot a végére hagyó, önkínzó, a telítettség előtti utolsó pillanatra spóroló magamfajtákat, és azokat, akik már az elején belapátolják a legjobb falatokat a tányérról, majd fokozatosan pusztítják el az étel többi, élvezeti értékét tekintve szerényebb részét. Ezt legjobban talán egy átlagos iskolai menzai étkezés példáján keresztül tudom érzékeltetni. Amikor valami színtelen, szagtalan hús mellé lepukkant műanyag tálkában ott figyel két szem kompót, akkor egy valamirevaló éhes diák körültekintően mérlegel, hogy pontosan mikorra időzíti az - adott körülmények között elérhető legmagasabb - gasztronómiai katarzist. Igen, ilyen esetekben csakis a kompótra épülhet a projekt, így jól meg kell választani azt a pillanatot, amikor egy darabka hús után végre jóízűen elmajszoljuk a kompótot is. Csakhogy! Az esetek többségében felbukkan egy jó(?)barát, aki pont akkor kér egy falatot az ételünkből, amikor ez a bizonyos legjobb falat jönne, és huss, volt nincs finomfalat. Ilyesmire hajlamos barátok jelenléte esetén javaslom a stratégia átmeneti felfüggesztését és a jófalatok mielőbbi betermelését:).

Kissé távolról indultam, és az analógia sem százas, de oda akarok kilyukadni, hogy nálunk, fenti önbesorolásomból adódóan, hasonló a helyzet az aranytartalékokkal is. Tehát, elteszek a mélyhűtőbe több kiló epret sanyarúbb téli napokra, de mindig annyira vigyázok, nehogy kifussak a tartalékból, hogy hónapokon keresztül halogatom a készlet felhasználását, soha semmit nem találok érdemesnek a kincsek felélésére, míg végül itt van a tavasz és szinte még mind megvan, pedig már lassan jön az idei eperszezon. Ha tökéletes párhuzam állna fenn a két eset között, akkor most az jönne, hogy betoppan egy családtag és vészhelyzetre hivatkozva hirtelen felmarkolja az összes epret, de nem, nem ez történik általában. Hanem az, hogy április van, tele vagyunk eperrel, és én korábban méltatlannak tűnő ötletek megvalósítására is bátran kapom elő a hermetikusan elzárt készlet újabb és újabb adagjait. Így ettünk ma eperkrémlevest, és így futok neki (ismételten) Ízbolygó nyomdokain haladva a málnazselés szaloncukor után most az eperzselés bonbon elkészítésének...

Hozzávalók:
Leves:
60 dkg eper
1 dl tejszín
5 dl tej
1 dl natúr joghurt
3 ek cukor
0,5 cs vaníliás cukor

Túróhab:
20 dkg túró
2 tojásfehérje
2 ek cukor
1 mentaág

eper - díszítési célból, ha nem felejted el

1. A leves hozzávalóit összeturmixoljuk, leszűrjük és csészékbe szedve hűtőbe tesszük.
2. A túrót összetörjük, az apróra vágott mentalevelekkel és a cukorral kikeverjük.
3. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük és óvatosan a túróba forgatjuk. Kiskanállal galuskákat készítünk, amiket óvatosan a levesbe eresztünk.

Forrás: a szépemlékű Receptklub magazin 2006/5 száma

Ja, és hogy bloglelkesedési szempontból hova sorolom magam? A téli álmot tavaszi fáradtságra cserélő lusta blogger kategóriába, valahol a csipkerózsikák és az irígylésreméltó mértékben ultraüberaktív Ízbolygó, Vegadfoodblog, Fűszeres és Dulmina között félúton...Hogy ez alapján mikor várható újabb bejegyzés, ne kérdezzétek... talán holnap, talán egy hónap múlva... ki tudja:)