Citromparfé

Hozzávalók:
60 dkg citrom
1 narancs
20 dkg kristálycukor
2,5 dl tejszín

1. A citromot és a narancsot alaposan megmossuk, héjukat egy lábasba reszeljük, amibe belefacsarjuk a levüket is, majd hozzáadjuk a cukrot.
2. Addig melegítjük, amíg a cukor teljesen feloldódik, megvárjuk míg kihűl, és legalább 30 percre a hűtő-szekrénybe tesszük.

3. Amikor a szirup teljesen kihűlt, a tejszínt kemény habbá verjük, és lazán összekeverjük vele.
4. A parféalapot formába öntjük, és a mélyhűtőbe tesszük. Kb. 2 óra múlva szeletekre vágva menta- vagy citromfűlevélkékkel díszítve, tejszínhab kíséretében kínáljuk.

A képen látható parfé egy kicsit sokáig maradt a hűtőben, normális esetben a teljes parfé olyan állagú, mint az alsó, világos rész.

Forrás: Magyar Konyha 2006 júniusi száma

Citromos-mézes csirke

Hozzávalók:
3 citrom
5 dkg vaj
3 evőkanál méz
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
4 rozmaringág
8 csirkedarab (felső és alsócomb például)
75 dkg burgonya

1. Előmelegítjük a sütőt 200 fokra.
2. A burgonyát megpucoljuk és kisebb kockákra vágjuk, a csirkedarabokat alaposan megmossuk és lecsepegtetjük.
3. 2 citrom levét kifacsarjuk egy lábasba, majd hozzáadjuk a vajat, a mézet, a fokhagymát és a rozmaringot, kevés sót, borsot és kislángon hevítjük, amíg a vaj megolvad.
4. A csirkedarabokat egy lapos tepsibe fektetjük, köré rakjuk a burgonyát és lelocsoljuk az egészet a citromos mézes vajjal. A maradék 1 db citromot 8 cikkre vágjuk és a burgonya közé helyezzük.
5. 50-60 percig sütjük, közben kétszer megforgatjuk a csirkedarabokat, hogy mindkét oldaluk szép pirosra süljön, a burgonya pedig ropogós és aranyszínű legyen.


Forrás: 101 olcsót étel (BBC Good Food sorozat)

Malakoff krém

Ez a recept Anyósomtól származik, és bár már én is többször készítettem, publikálható fényképet eddig nem sikerült készíteni róla, azért a receptet leírom, mielőtt véget ér a málna-szezon is.

Hozzávalók:

10 dkg porcukor
20-30 dkg babapiskóta
½ kg málna/eper/őszibarack
egy kis sütőrum, vagy rumaroma (elhagyható)

vaníliakrém:
3 tojás
6 dkg liszt
6 dl tej
15 dkg cukor
2 vanília cukor

1. A gyümölcsöt a porcukorral összekeverjük, addig, míg a cukor elolvad, a gyümölcs pedig levet ereszt. Persze óvatosan, hogy ne törjön össze a gyümölcs.
2. Elkészítjük a vaníliakrémet. A 3 tojást különválasztjuk, a fehérjét félretesszük, a sárgáját összekeverjük a kétféle cukorral. A tejet a liszttel elkeverjük, úgy hogy ne maradjon csomós és lassú tűzön forralni kezdjük, közben sűrűn kavargatjuk. Még forrás előtt hozzákeverjük a cukros tojássárgáját, majd megvárjuk, míg felforr és pudingszerű állaga lesz a krémnek (ez forrás után hamar bekövetkezik).
3. Amikor kész, levesszük a tűzről és gyorsan felverjük a fehérjét kemény habbá, és hozzákeverjük a forró krémhez.
4. Egy mélyebb tálalóedény aljára helyezünk egy réteg krémet, majd rá a piskótát (ezt megöntözhetjük egy kis rummal), rá a cukros-leves gyümölcsöt, és aztán megint krémet, piskótát, gyümölcsöt és végül a tetejére krémet. Hűtőbe tesszük, majd másnap tálalhatjuk.

Banános-mascarponés parfé

Nemisbéka oldalán találtam rá az epres-mascarponés parfécsodára, de mivel nálunk meg éppen eper nem, viszont banán volt otthon, ezért én banánnal készítettem el ezt a finomságot.

Hozzávalók:
2 tojás
2-3 banán
25 dkg mascarpone
2 dl tejszín
10 dkg porcukor
csipet só

A csokiöntethez:
2 dl tejszín
12 dkg étcsoki

1. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját 5 dkg porcukorral habosra verjük, majd hozzáadjuk a mascarponét.
2. A banánokat összetörjük és hozzáadjuk a mascarponés masszához.
3. A tojásfehérjéket csipet sóval felverjük, majd a vége felé hozzáadjuk a maradék 5 dkg porcukort.
4. Egy másik tálban felverjük a tejszínt, majd előbb ezt, utána a fehérjéből készült habot óvatosan hozzáforgatjük a banános-mascarponés masszához.
5. Az így elkészült parféalapot különböző kisebb formákba, tálkákba lehet kanalazni. Nekem ilyen apró edényeim nem igazán voltak, így mezei, bár kicsit nagy műanyagtálkáinkba kanalaztam a masszát és így helyeztem a mélyhűtőbe.
6. Másnap a tálalás előtt a tejszínt forrásig melegítjük, majd beletördeljük az étcsokit és elkeverjük. Meg kell várni míg kihűl, csak azután szabad a parféra kanalazni. Én még szórtam rá nem sós földimogyorót is.

Nagyon-nagyon finom!

Kiállítás a fagyiról

A nagy parfégyűjtés közben találtam rá a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítására.

"A kiállítás ötezer éves időutazásra invitálja látogatóit. Megismerkedhetünk a fagylalt ősével, első fogyasztóival. Utunk az ókori Kínából indul. A hideg édesség a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi–tenger menti országokba. A görögök Hippokratész tanácsára orvosságként fogyasztották. Nagy Sándor élénkítőszer gyanánt kínálta tisztjeinek csaták előtt, és kedvelt csemegéje volt a római császárok pazar lakomáinak. A középkorban pedig a fejedelmi udvarok különlegessége volt. Végigkísérhetjük a fagylalt újkori diadalútját is, bepillanthatunk készítési módjának fejlődésébe. A magyar fagylaltozás hőskora a reformkorra tehető. Megtudhatjuk, hogyan vált tömegcikké és mindennapi életünk részévé, megérkezve napjainkba. Ízelítőt kapunk a fagylalt közeli rokonai a parfé és jégkrém történetéből is. Bemutatjuk múzeumunk legszebb, a fagylalt és parfé készítésével és árusításával kapcsolatos tárgyait, dokumentumait. Láthatunk 19. sz. végi cukrászműhelyt, a két világháború közötti időből származó fagylaltos triciklit. A bemutató interaktív részének berendezünk egy 1960-as évekbeli fagylaltozót."

Parfé gyűjtemény

Kicsit körbejártam a parfétémát és elkezdtem összegyűjteni a neten található recepteket:

Gyümölcsös joghurt parfé

Gesztenye parfé másképpen

Meggyes parfé torta

Banán-bogyó parfé

Tökmag parfé

Epres-mascarponés parfé

Parfé puzzle

Piros gyümölcs parfé

Citromparfé

Banános-mascarponés parfé

Szederparfé

Csokoládéparfé

Eperparfé csokoládéöntettel

Mézes-nugát és narancsos vanília parfé

Spéculoos parfé (Fűszeres kekszes parfé)

After Eight parfé

Narancsos mascarpone parfé

Kecskesajt parfé

Szeletparfé változatok

Cseresznyés-málnás parfé

Eperparfé

Nagy Fagylaltoskönyv parfé receptjei

Parfék angolul

Szederparfé - A recept

Hozzávalók:
25 dkg szeder
2 cl cherry brandy
fél citrom leve
1 tojásfehérje
4 dkg porcukor
20 dkg tejszínhab

1. A szedret a cherry brandyvel és a citromlével elkeverjük.
2. A tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, belekeverjük a szedret és a tejszínhabbal átforgatjuk.
3. Pudingformába töltjük és mélyhűtőbe helyezzük.
4. Tejszínhabbal, csokoládémártással és ostyarúddal díszítve tálaljuk.

Én és a parfé

Mivel az elmúlt napokban általam eddig nem érintett világba léptem és hirtelenjében két parfét is sikerült sikerrel elkészítenem, szeretném tisztázni vonzalmamat a parféhoz. 20 évvel ezelőtt, kiskoromban, amikor még csak Apukám tudott nagy ritkán eljutni az NDK-ba és hazafele a "dollárboltból" menő Barbie babákat hozni nekem és szuperjó legókat a bátyámnak, és amikor még nem voltak hipermarketek és így semmilyen reklámújságot nem tömtek a postaládánkba (na nem mintha elértem volna a postaládát és magam ellenőriztem volna a tartalmát, de tuti, hogy nem volt) szóval akkoriban óriási nagy dolognak számított a nagyjából 400 oldalas Quelle magazin és a néhány oldalas, de csupa-csupa szuper játékokkal teli Piatnik prospektus, ami családunk birtokában állt. Ezek annyira fantasztikusak voltak, hogy nagyjából minden hétvégén átnéztem alaposan mindkettőt, és hasonló sűrűséggel jelentettem be türelmes, de tehetetlen szüleimnek hogy márpedig nekem az álomkategóriába sorolható emeletes(!) babaház és a Monopoly, na meg a Miki egeres (vagy Mikiegeres) pólók a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükségesek. Szóval nagyjából ezzel egy időben tett szert Anyukám egy remek, kártyákból álló receptsorozatra. Azt nem tudom megmondani, hogy ki adta ki - a Piatnik névért is körbe kellett telefonálnom a családot, de végül persze nem ők, hanem a velem egy időszakban szocializálódott, akkor még néhány lakóteleppel távolabb lakó okos, ma már Férjem tudta a választ –, de az biztos, hogy az egyik oldalán kép volt, a másik oldalon pedig a recept és rengeteg darabja volt. Ezt a sorozatot hasonlóan gyakran lapozgattam, mint a fentebb említett két katalógust, bár eszem ágában nem volt kuktáskodni, csak úgy nézegettem a képeket, mert jólesett. És itt jutok el a lényeghez, a parféhoz, a kedvencem ugyanis a képen látható szederparfé volt.

Én el nem tudtam képzelni, hogy mi az, nemhogy parfét, de még szedret sem láttam akkoriban, ezért olyan arisztokratikus – na jó, 5-10 évesen valószínűleg nem ezt a szót használtam, hanem mondjuk egyszerűsítve gazdag – dolognak tűnt, hogy csak néztem és ábrándoztam, mi lehet az. A hozzávalók is csak erősítették bennem ezt az érzést. Cherry brandy, te jó ég!! Olyan nagyon különlegesnek tűnt, hogy ez több évre rögzült bennem, soha eszembe sem jutott, hogy egy hozzám hasonló közönséges földi halandó is képes lehet egy parfé elkészítésére. De most megtört a jég és elkészítettem életem első – és korántsem utolsó – parféját. Elsőként azonban A receptet közölném, amelyet ugyan még nem próbáltam, de feltétlenül közkinccsé kell tennem, gyerekkorom emlékére:)

Fűszeres kenyér

Nemrég Chili írt kenyérügyi sikeréről, és mivel én is kalandozom a péktermékek világában, ezt is kipróbáltam. Az elkészítés valóban egyszerű, egy bökkenő volt, hogy a fűszercsomag hátulján lévő recept felett én nem olvastam el a "címet", tehát hogy pontosan mi készül (ti. rozsos kenyér). Szóval, mivel ezt nem láttam, rozslisztem meg nem volt, így én finomlisztet használtam helyette. Így tehát ez nem fűszeres-rozsos, hanem "csak" fűszeres kenyér.

Hozzávalók:

500 g finomliszt
150 g rozsliszt :-)
8 g szárított élesztő
1 evőkanál só
2 evőkanál cukor
3 evőkanál olivaolaj vagy vaj
3 dl víz
1 púpozott evőkanál Kotányi kenyér fűszerkeverék

1. Az élesztőt összekeverjük 5 dkg liszttel, a 2 evőkanál cukorral és 1,5 dl langyos vízzel, majd hagyjuk állni 15-20 percig, hogy felfusson az élesztő.
2. Kivajazunk egy tepsit.
3. Minden egyebet egy keverőtálba teszünk, majd, ha felfutott az élesztő, akkor azt is hozzáadjuk és robotgéppel jól összekeverjük és 15 percig dagasztjuk.
4. A tésztát cipóalakúra formázzuk és kb. 90 percig egy kivajazott tepsin szobahőmérsékleten kelesztjük.
5. 190 fokon kb. 40 percig sütjük.

Kekszes retrosüti

Már sok más gasztroblogger oldalán láttam Kicsi Vú retrosütijét és mivel engem is emlékeztetett valami régi finomságra a kép alapján, nem vártam sokáig az elkészítésével. Férjem és Apósom azonnal rávágta, hogy ez majomkenyér, de szerintem nem teljesen az, mert ha jól emlékszem, abban dió és mazsola is volt. De olyan isteni finom, hogy tőlem akár majomkenyérnek is hívhatjuk, vagy akárhogy, szuperjó! Ráadásul még egyszerű is!! Íme tehát Kicsi Vú receptje:

Hozzávalók:

2 dl víz
25 dkg porcukor
5 dkg cukrozatlan kakaópor
25 dkg margarin
reszelt citrom- vagy narancshéj (elhagyható)
fél dl rum
25 dkg apróra tört háztartási keksz
25 dkg darált háztartási keksz

1. A keksz kivételével minden hozzávalót felteszünk főni.
2. 5 perc főzés után belekeverjük a kekszeket, jól elkeverjük, majd folpack-kal kibélelt őzgerincformába öntjük.
3. Kihűlés után 2 órára a hűtőbe, vagy fél órára a mélyhűtőbe tesszük.

Eper(?)fesztivál

Ahogy azt a nyári tervekben már megírtam, mindenképpen el akartam jutni az idei Eperfesztiválra. Így is történt, minden más programot ennek rendeltünk alá és szombaton délelőtt el is jutottunk Tahitótfaluba. Nagy-nagy lelkesedésem még a Férjemre is átragadt, fotómasinával és vastag pénztárcával vágtunk hát neki az útnak, hogy majd ott jól kipróbálunk sok-sok epres finomságot. Ennyit az előkészületekről, a többi már csak csalódás volt.

Érkezésünktől számított 50 percen belül már indultunk is haza, és ebben a parkolás is benne van. Történt ugyanis, hogy kiderült, ez az Eperfesztivál egy olyan eperfesztivál, ahol az epernek jutott a legkisebb szerep. Pedig jól kezdődött, a helyi önkormányzat pultjánál árultak epret és eperlekvárt, és még láttunk három gyereket is eperjelmezbe öltözve és egy helyen eperlekvárt készültek főzni. De ennyi. Ezen kívül volt jurta, voltak lovak és még két teve is, nagy színpad műsorokkal, és sok-sok vásárfia. Gondoltam, hogy lesznek ilyen-olyan vásári dolgok, hiszen ezek mindig részei az ilyesfajta rendezvényeknek, de reméltem, hogy legalább lesznek epres dolgaik. Gondoltam a játékárusnak lesznek epres játékai, a képárusnak epres képei, a gyertyaárusnak epres gyertyái, az ékszeresnek epres ékszerei, ésatöbbi ésatöbbi. De nem, egy helyen lehetett epres pólót venni, és egy helyen epres mintájú puffot, de a maradék 30 árusnál semmi epervonatkozású portéka nem volt. Ami viszont a leginkább felháborított, az az, hogy az ételárusoknál sem volt semmilyen epres étel. Azt vártam, hogy itt majd lesz eperturmix, epres csirke, epres krumpli, eperszörp, eperbor, eperakármi, de nem volt. Semmi nem volt. Hát ez azért mégiscsak furcsa! Így már nem csodálkozom, hogy egy nő mellettünk éppen azt magyarázta valakinek, hogy ő itt él a faluban, de még egy Eperfesztiválon sem látta, hogy epret árultak volna (mostmár legalább árulnak).

Szóval ilyen volt az Eper(?)fesztivál. Még szerencse, hogy nem volt belépőjegy. Mindenesetre a Lehel téri piacon több epres képet tudtunk volna készíteni.

Mik vannak?! A kőleves:)

Hát ez hihetetlen! Száguldoztam a neten, és véletlenül rátaláltam erre a blogra, ami eszembe juttatta (hű, ez a szó így leírva elég furcsán néz ki, négy darab T kicsit soknak tűnik...) a gyerekkoromban oly sokszor hallott tanmesét. Gyorsan rá is kerestem a gugliban, hogy elolvassam a történetet, erre mit találok? Hát ezt itt: Kőleves Fesztivál Szilaspogonyban!! Életemben nem hallottam még erről, de jó móka lehet:) Nem derül ki számomra, hogy idén is megrendezik-e, akár igen, akár nem, lehet gyakorolni a receptet, segítségül itten vagyon a történet.

Egyszer régen egy szegény falusi legény elhatározta, hogy vándorolni indul. Ment, mendegélt napokon át, míg egyszer csak nagyon megéhezett. Mivel tarisznyájában már nem talált egy morzsányit sem a hazai cipóból, elhatározta, hogy betér a közeli faluba, majd csak akad valaki, aki megkínálja egy kis meleg étellel. Csakhogy ebben a faluban csupa szegény ember lakott.
- Ha nem látnak vendégül sehol – mondotta a legény az utolsó ház gazdájának –, majd főzök magamnak kőlevest.
Elcsodálkozott ezen a gazda, és csakhamar híre terjedt, hogy a messziről jött vándor kőlevest akar főzni. A nagy csodára nevetve futottak össze az emberek. A szegény vándorlegény kivette tarisznyájából a fazekát, megtöltötte vízzel, és beletette a követ.
- Megengedné valaki, hogy a fazekat rátegyem a tűzhelyére?
Persze, hogy megengedték, mert nagyon kíváncsiak voltak, mivel kőlevesről még egyikük sem hallott. Amint a víz forrni kezdett, így szólt a vándor:
- Egy kanál zsírral micsoda pompás illata lenne!
Hoztak neki zsírt három kanállal is. Minthogy a víz már javában forrt, egyre türelmetlenebbül várta a falu népe, hogy mi lesz. A legény megkóstolta a levest, és így szólt:
- Pompás, csak egy kicsit sótlan. Jó volna egy kevéske só!
Hoztak sót több marékkal. A legény megkavarta a levest, és újból megízlelte.
- Ha most egy kevés káposzta is volna benne, nincs ember, aki meg ne nyalná mind a tíz ujját utána!
Erre az egyik asszony beszaladt a veteményes kertbe és három nagy fej káposztát hozott. A vándor megtisztította, és beleszelte a párolgó levesbe. A víz csak egyre forrt. A leves már majdnem elkészült, mikor a vendég váratlanul ismét megszólalt:
- Ha még egy falat kolbásszal is megörvendeztetnének, akkor igazán fölséges lenne a leves!
Hárman is hoztak neki egy-egy darab kolbászt, sőt volt, aki egy jókora kenyeret is hozott.
A legény bedobta a kolbászdarabokat a vízbe, és csakhamar elkészült a leves. Akkor levette a tűzről, tarisznyájából kanalat horgászott elő, leült, és jóízűen falatozni kezdett. Közben nagyokat harapott a kenyérből. Olyan jóízűen falatozott, hogy csakhamar kiürült a fazék, csak a kő maradt az alján.
A falubeliek, akik szájtátva álltak körülötte, szinte egyszerre kérdezték:
- Hát a kővel mi lesz?
- A kővel? Azt megmosom és elteszem máskorra, mikor újból olyan helyre érkezem, ahol semmivel sem kínálják meg a fáradt, szegény vándort.

Epres túrótorta

Hozzávalók:

Tészta:
15 dkg vaj
15 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
3 tojássárgája
2 kiskanál sütőpor
15 dkg liszt
2 evőkanál tej

Túrótöltelék:
50 dkg tehéntúró
10 dkg porcukor
2 csomag vaníliás cukor
2,5 dkg zselatin
3 dl tejszín

Tetejére:
30 dkg eper
1 csomag piros tortazselépor
5 dkg mandulalapocska


1. Kikenünk egy tortaformát margarinnal és liszttel hintjük be.
2. Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
3. A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, majd beledolgozzuk a tojássárgáját, a sütőport, a lisztet és a tejet.
4. A masszát a kikent tortaformába simítjuk és az előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kihűlni.
5. Közben elkészítjük a túrós tölteléket. A túrót áttörjük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot és simára keverjük.
6. A zselatint pár kanál vízben feloldjuk, majd forrásig melegítjük és a túróba forgatjuk. A tejszínt kemény habbá verjük és ezt is lazán a túróba keverjük.
7. A kihűlt tortalapra rákenjük a túrókrémet és kb. 4 órára a hűtőszekrénybe tesszük, hogy megdermedjen.
8. Mikor letelt a négy óra, szeletekre vágjuk az epret és a torta tetején szépen elrendezzük.
9. A tortazselét a tasakján olvasható leírás szerint elkészítjük, és az eperre locsoljuk.
10. A tortát újra hűtőbe tesszük kb. 1 órára (dermedés céljából), majd tálalás előtt mandulalapocskákkal díszíthetjük.

Forrás: Magyar Konyha májusi száma

Baconbe tekert csirkemell olajos magvakkal

Ez most itt a Férjem műve, amit a TV Paprikán látottak alapján készített el. Nincs is mit hozzáfűzni, íme.

Hozzávalók:
Fél kg csirkemell
Kb. 15 dkg bacon
Kb. 60 dkg burgonya
Só
Bors
Tökmag vagy napraforgómag

1. A sütőt előmelegítjük kb. 200 fokra.
2. A krumplit meghámozzuk, megmossuk és fél cm vastag karikákra vágjuk.
3. A húst megmossuk, és apró csíkokra vágjuk. A csíkokat baconbe tekerjük és a saslik-nyársra húzzuk (ha van, akkor majoranna szárára is lehet húzni, ez bizonyára még jobb ízt ad a húsnak).
4. Egy tepsibe pár csepp olajat cseppentünk, belerakjuk a krumpliszeleteket egy rétegben. Sózzuk, borsozzuk és valamilyen olajos magvat szórunk rá (napraforgómag, vagy tökmag a legjobb). A sasliknyársakat ráhelyezzük a krumplikra, a zsír így megakadályozza, hogy a krumpli kiszáradjon és leégjen. A húsra csak egy kis borsot és majorannát szórunk, sót nem, mert a bacon elég sós önmagában is.
5. Sütőben kb. 20-25 perc alatt pirosra sütjük. 10-12 perc után a nyársakat megfordítjuk, hogy egyenletesen süljön a hús.

Szerzemények

Az igazság az, hogy a könyv még nincs meg, (de meg van rendelve a nagy és okos bátyáméktól) cserébe viszont sok minden más nincs lefotózva. Az úgy volt, hogy a mozsarat kaptam a Férjemtől a születésnapomra - na meg egy meglepibulit, ahol jól elpusztították a vendégek a VKF-re készített óriási mennyiségű pepparkakort. Veszélyes eszköz, kedvesen átadta, én átvettem, és majdnem el is ejtettem, olyan nehéz volt... de megúszta, úgyhogy reszkessetek apró kis fűszerdarabkák, apróra morzsollak titeket!

Közben a blogok olvasgatása során rátaláltam Fakanál egyik korábbi bejegyzésére, amelyben szép tányérok lelőhelyeit kereste, így én is felkerekedtem és első nekifutásra a Kikába mentem, de ott nem találtam különösebben semmi érdekeset, így a hétvégén elgurultunk az IKEA-ba is. Esküszöm, hogy nincs részesedésem a tegezős lakberendezési áruház nyereségéből, még ha a gyakori említés miatt esetleg úgy tűnik. Szóval ott vettünk pár dolgot, például a fenti szép tányérokat, meg cuki dinnyevájó kanalat, nagy-nagy keverőtálat, szép szalvétákat és még egyebeket, miközben Anyukám is szinte minden nap beszámol valami új szerzeményről, amit ő vásárolgat nekem. Bárcsak kétszer nagyobb lenne a konyha!

Végül egy mai kedves történet. Anyósom is kibékült az Internettel egy kéthetes mosolyszünet után (miután egy hosszú levele elveszett és nem ült a gép elé, mert annyira haragudott rá) és elejétől kezdve végigolvasta a blogomat, amiről beszámolt ma a Férjemnek. Nagyon tetszett neki, dicsérte a recepteket, az egyéb szövegeket, meg a képeket, mire a Férjem elmondta, hogy "igen, mostmár mindent fényképezünk, ma éppen üres tányérokat fotóztam":) Hát ja, dehát most vettem, muszáj volt!:)

VKF - Pepparkakor és mézes gyömbérfagylalt

Aubergine remek ötletéről, a fűszerfordulóról én azonnal a fahéj, gyömbér, édesség hármasra asszociáltam, így ez alapján kezdtem dolgozni a pályamunkán elméletben, aztán kezembe került egy régi újság és a pepparkakor, így részemről meg is oldódott a kérdés, mivel ez a svéd keksz egyesíti mindhárom fenti követelményt, sőt, még egy – legalábbis számomra - ritkaság is van benne, kardamom. Bár azt hittem, több próbálkozás szükséges a publikálás előtt, örömmel jelenthetem, hogy elsőre nagyon-nagyon jól sikerült és a keksz alkalmas a pályázásra.

Fahéj:
A fahéj népies nevén ceyloni fahéj, cinet, cimet vagy cinnamomi a babérfélék családjába tartozó növénynemzetség. A jóízű, finom illatú fahéj Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadontermő trópusi fa héja adja magát a fűszert. A 10–15 méter magasra növő fa fiatal ágainak kérgéből lehántással, majd őrléssel készítik. Jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer. A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni fajta enyhébb, finomabb ízű.
Érdekesség: Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Valóságos fűszerháború dúlt, amely emberáldozatokat is követelt. A Fűszer-szigetekről 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati engedélyt kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg díszítette.
A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer — még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásoknál is használunk belőle egy-egy csipetnyit.

Forrás: Wikipedia

További információk a fahéjról:

Gernot Katzer

Gyömbér:
Kínában már időszámításunk előtt több évszázaddal használták, majd a középkorban jelentős szerepet játszott a fűszerkereskedelemben. Ma Dél-Ázsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában termesztik. A növény gyökértörzse szolgáltatja a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert. Aromáját illóolaja, ízét pedig ingerol-tartalma okozza. Cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt is tartalmaz. Főbb fajtái a hámozatlan, fekete „barbadosi” és a hámozott, fehér „bengáliai” gyömbér. Vágva, őrölve, egyes országokban kandírozva (cukrozva) is árusítják. Gyökérgumóját nyersen is felhasználják. Kevés gondoskodással virágcserépben is nevelhető.
Az ókori indiaiak a gyömbért főzéshez és emésztési problémákra használták. Vallásos ünnepek előtt, hogy hagymaszagú leheletükkel ne sértsék meg isteneiket, gyömbérrel helyettesítették a fokhagymát és a hagymát. A hagyományos indiai ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testet, hanem a lelket is erősíti, ezen kívül fokozza az intelligenciát, határozottabbá tesz. A kínai tengerészek gyömbérgyökeret rágtak tengeribetegség ellen. A középkori Itáliában a gyömbér az időskori boldogság biztosítéka volt, mert fokozza a szexuális képességeket. Angliában gyomornyugtató italokat és sört készítettek a gyömbérből, ami előfutára volt a mai világos gyömbérsörnek.

Forrás: Wikipedia és Mókuska

További információk a gyömbérről:
Gernot Katzer

Kardamom:
Kámforillatú, csípős ízű fűszer, neve a görög kardia = szív és amomum = fűszer szavakból származik. A babiloni királyok kertjében Krisztus elõtt 721-ben már termesztettek kardamomot. Az ókori görögök és rómaiak a kardamomot parfümökben használták, és napjaink kozmetikai ipara is használja, mint nyersanyagot. Elő-India délnyugati partvidékéről, a Malabár-part környékéről származik, de napjainkra már Délkelet-Ázsia számos trópusi éghajlatú vidékén is termesztik. A meleg, párás klímát kedveli. Lágyszárú, évelő növény, 2–3 méter magasra megnövő szárai csak a leveleket hordozzák; a külön növő virágos szár 30–50 centiméter hosszú. A termésfaltól mentesen, egész vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. A magjai kissé csípõsek, élénk, erõs aromás ízûek, emlékeztetnek a kámforra. Nagyon népszerû ízesítõi a keleti ételeknek, különösen a curry-knek, valamint a skandináv eredetû süteményeknek. A Közép-Kelet országaiban a kardamommal ízesített kávé a vendégeknek felszolgálva a ház gazdagságát, tekintélyét hivatott kifejezni.
Forrás: Wikipedia és Cookbook


További információk a kardamomról:

Gernot Katzer

Chili és Vanília a kardamomról

Pepparkakor – avagy 2 nap, 2 ember, 3 tepsi és kb. 200 db keksz

Sok helyen svéd karácsonyi sütinek nevezik, de amennyire én tudom, ez nem szigorúan karácsonyi keksz, egész évben kapható és a köttbullarral, a svéd húsgolyókkal együtt olyasvalami, ami nagyon-nagyon hagyományosan svéd. Anne, a svéd foodblogger is megemlékezik róla blogjában, de én egy Príma Konyhában olvasott recept alapján készítettem el, az egyébként az IKEA-ban is kapható finom süteményt. Teával és kávéval nagyon finom, én ezúttal egy hasonló fagyit készítettem mellé, amely a Nagy Fagylaltoskönyvből származik kis kardamomos kiegészítéssel.

Hozzávalók:
30 dkg vaj
50 dkg kristálycukor
5 evőkanál méz
2,3 dl víz
1 csapott evőkanál gyömbérpor
2 csapott evőkanál őrölt fahéj
1 csapott evőkanál őrölt szegfűszeg
1 kiskanál őrölt kardamom
1 evőkanál szódabikarbóna
Csipet só
90 dkg finomliszt

A sziruphoz:
1,5 dl víz
15 dkg kristálycukor

1. Fontos még az elején tisztázni, hogy a keksz elkészítése két napot vesz igénybe, és legalább kettő, de inkább három tepsit érdemes szabaddá tenni, mivel nagyon rövid a sütési idő, és a sziruppal való kenegetés is azonnal elvégzendő, ezért a második nap tulajdonképpen egy sprint, érdemes valakit megkérni, hogy segítsen a kenegetésben és a kész kekszek tepsiről való leszedésében, különben nagyon kell iparkodnunk.
2. A puha vajat a cukorral habosra keverjük
3. A mézet kb. 0,3 dl vízben felolvasztjuk, majd hozzákeverjük az előzőekhez.
4. A fűszereket, a sót és a szódabikarbónát is hozzákeverjük, majd apránként a 2 dl vizet és a lisztet dolgozzuk hozzá.
5. Jó sima tésztát gyúrunk belőle, majd ha már egyáltalán nem ragad, cipót formálunk belőle és egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

Másnap
1. Előmelegítjük a sütőt kb. 210 fokra
2. Elkészítjük a szirupot: A vizet felforraljuk a cukorral.
3. Alaposan belisztezett gyúródeszkán 2-3 mm vékonyra nyújtjuk a tésztát és különféle formákat szaggatunk belőle.
4. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a kiszaggatott formákat és 5-6 perc alatt megsütjük.
5. A még forró sült kekszeket megkenjük a sziruppal.


Mézes gyömbérfagylalt

Hozzávalók:
2 tojássárgája
4-5 evőkanál méz
1 teáskanál citromlé
1 zacskó vaníliás cukor
1 teáskanál gyömbérpor
Fél teáskanál kardamom
csipetnyi só
3 dl tej
2 dl tejszín

1. A tojássárgákat a mézzel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a citromlevet, a gyömbérport, a kardamomot, a vaníliás cukrot és a sót.
2. Ezután apránként belekeverjük a tejet.
3. A tejszínből nagyon kemény habot verünk, amit lazán átforgatunk a tojásos keverékkel.
4. A fagylaltmasszát betöltjük a fagylaltgép tartályába, és 20 perc alatt elkészítjük a fagyit.